Azt mondják, a politikai hatalom deformálhatja a személyiséget. Pontosítanék! A politikai hatalomra vágyás - ahogy ezt láthatjuk mostanában szűk környezetünkben is- még inkább deformálja egyeseknél a személyiséget. Nem feltételes módban, hanem nyilvánvalóan.

   Nem fogok személyiségekről, szindrómákról, zavarokról és zavarodottságokról hosszas tanulmányt írni,  de mindenképpen hasznos lehet, ha legalább önmagunkban és legalább időközönként tisztázunk, pontosítunk néhány dolgot, mert a jelenlegi politika odáig aljasult a kampánypróbálkozásaiban, hogy már érdemes odafigyelni, megelőzve a később talán elkerülhetetlen bajt:

- Attól még senki nem áll egy nép pártján, hogy ezt hirdeti magáról óriási populista hatásvadászattal!

- Senki nem beszélhet a "nép nevében" úgy, hogy erre nem kapott felhatalmazást megfelelő arányban attól a néptől, akinek a nevében beszél.

- Senki nem attól lesz bűnöző, vagy tolvaj, hogy ezt az ellenfele kijelenti róla.

- Szánalmas az a politikai szervezet, amelyik attól remél egy kicsivel nagyobb népszerűséget, hogy letolvajozza ellenfelét úgy, hogy erről semmilyen igazságszolgáltatási eljárás során kimondott ítélet nincs. Sőt! Még eljárást sem kezdeményeztek.

- Elgondolkodtató, ha valakik csak rágalmazni tudnak és erre hajlandók még hitelt is felvenni

- Elgondolkodtató, amikor valakiknek csak annyira futja, hogy terveikben csupán számonkérő, elszámoltató, bosszúálló intézkedések szerepelnek és ezekről gondolják úgy, hogy elég a kormányzáshoz

- Akár veszélyes is lehet, hogy azok, akik egykor a Szent Korona szentségét és a nemzetünk nagyságát emlegették naponta többször, ma már Döbrögi és Ludas Matyi nevét mantrázzák óránként.

- Az ilyenek miatt (is) kerülhet egy teljesen elfásult, közömbös hangulatba a magyar választópolgár, amikor csak legyinteni tud az egészre. Ettől lesz fás a politika...